Ez biztos Photoshop

Kedvenc kérdéseim egyike: ezen azért dolgoztál Photoshoppal is?

Ebben a kérdésben egyszerre van elismerés, irigység és némi rosszallás. Az elején még elkezdtem kifejteni a véleményemet, ma már csak annyit mondok rá, hogy persze.

Holott.

Photoshopot nagyon ritkán használok, hiszen a szükséges beállítások 99,99%-át a raw-feldolgozó szoftverben is meg tudom csinálni. 

Raw-ban fotózok. Így több lehetőségem van arra, hogy a nyersanyagból az a fotó kerüljön elő, amit elképzeltem. Viszont így a szoftveres utómunka nem csak lehetőség, hanem szükségszerűség.

Utómunka nélkül nincs fotózás. Aki mást mond, az nem tudja, miről beszél.

A filmes korszakban a labor egy külön világ volt. A nyersanyagból képet (vagy diát) kellett csinálni, és a raw-feldolgozáshoz hasonlóan itt is szükségszerűen el kellett végezni egy csomó beállítást, korrekciót. Még ha a filmtekercsre rá is volt írva hogy NC , a vegyszerek frissessége, hőmérséklete, a papír tipusa és kora, na és persze a nyersanyag típusa, kora és korábbi kezelése nagyban befolyásolta a kész képet.

Ma az utómunkát vagy saját kézzel végezzük számítógépen (raw-feldolgozás), vagy a fényképezőgép szoftverére bízzuk, ami nagyon komoly algoritmusok alapján egyre jobb megoldást ad (ez az, amikor jpg-ben fotózunk).  Általános esetben, jó fényviszonyok között a legtöbb mai váz korrekt jpg-t ad ki magából. 

A hitelesség?

Valóban az alkalmazott technikától függene? Filmes fotókkal nem trükközött senki? Ugyan már!  A Photoshop eljárásainak java része a filmes laborok trükkjeinek leképezése digitális formátumra. Ráadásul, az ilyen típusú képpontról-képpontra hitelesség csak a riportfotóknál számít, ott se sokat. Lehet a kép az utolsó pixelig hiteles, ha a fotózott szituáció beállított. És lehet az utolsó szögig beállított a szituáció, ha mégis igaz. De ez már más téma.  

A következő fajta utómunkákat szoktam elkövetni:

1. A kötelező: fényerő, kontraszt, színhőmérséklet, görbék, képzaj-szűrés. Ezek a teljes képre egyformán hatnak.

2. Ami néha kell: átmenetes szűrők, kivágás (igen, utólagos komponálás, ha kell).

3. Ami sokak szerint az ördögtől való: foltok eltávolítása (Spot removal eszköz). A csalások csalása. De néha kell. Ugyanis nem szeretem, ha az objektív lencséire vagy a képérzékelőre került kosz a képen is megjelenik. Másra használni lusta vagyok.

Mondták már nekem, hogy egy így "manipulált" kép nem hiteles, kevésbé értékes, mint egy nem manipulált. Ez marhaság. Az első két pontban felsorolt műveleteket el kell végezni. Vagy a fényképezőgép végzi minimális beállítási lehetőségekkel, vagy PC-n végezzük, jól kontrollálva a folyamatot. A harmadik pontban említett eljárást valóban használják manipulációra is. Na és?

A kép a lényeg.

A következők szigorúan a saját véleményemet tükrözik.

• L'art pour l'art művészi fotónál bármilyen beavatkozás megengedett.

• Tájfotónál , ha útleírás illusztrációjának használjuk, az első két pontot tartom megengedettnek. Ha csak tájkép lesz a szoba falára, bármit lehet a jó ízlés határain belül (és kívül).

• Városfotónál, street fotónál bármit.

• Portréfotónál bármit a jó ízlés határain belül. :)

• Sportfotónál  az első két pontot megengedettnek tartom. Képtartalom módosítását indokolt esetben sem.

• Rendezvényfotónál  az első két pontot megengedettnek tartom. Képtartalom módosítását indokolt esetben sem.

• Természetfotónál az első két pontot megengedettnek tartom, azzal a kitétellel, hogy az eredetileg látott kép viszonyainak beállítására (fényviszonyok, színhőmérséklet) kell törekedni.

• Riportfotó - na ez vicces. Egyrészt már a legapróbb fényerő-korrekció is módosíthat a kép hangulatán, másrészt mindenképp fel kell dolgozni a képérzékelőről lefolyt bithalmazt. Itt a fotós és a fotó feldolgozását végző szakember hozzáállása ami számít. Ha ez rendben van, azt használ, amit akar.

Jó fotóhoz kell a korrekt utómunka. Kellett régen is, kell ma is. A jövőben meg fene tudja, mi lesz.